Valahogy mindig is az utolsó pillanatok kapkodása jellemzett legjobban, ha felkészülésről volt szó. Bárhova utaztam, az indulás előtti este kezdtem el pakolni. A legtöbb vizsgámon, ha néhány órával korábban kellett volna számot adni tudásomról, kategóriákkal rosszabb eredményt értem volna el. Valószínűleg ezért kezdek hozzá csak most a pakoláshoz.

Vasárnap délelőtt van, kb. 50 óra a gépem felszállásáig. Az internetes utasfelvételt megcsináltam és letöltöttem a beszállókártyámat. A háttérben megy a Federer-Nadal döntő miközben blogbejegyzést írok, majd még indulásig a TudományON-ra is jó lenne egy cikket feltölteni. Kíváncsi vagyok mikor támad föl bennem a vágy takarítani vagy vicces videókat nézni - teljessé válna akkor a jelenlegi helyzet hasonlósága egy vizsgafelkészüléssel.

Két bőrönd és egy hátizsák. Öt hónapnyi életemet kell magammal vinnem, ami nyilván lehetetlen. A célom az, hogy minél kevesebbszer verjem a fejem a falba ("hát ezt hogy hagyhattad otthon!?"). Arra is kell figyelnem, hogy a repülőről leszállva még át kell vonatoznom az országon, ha kihasználom a teljes 46 kilogrammnyi poggyászlehetőséget, akkor nagyon fogom szidni magam az átszállásokkor. 

HOPS

A hét elején néhány barátommal a HOPS Beer Bar emeletén gyűltünk össze egy búcsúsörözésre. A hangulatnál csak a sörök voltak jobbak - minőségi import sörök minden mennyiségben. Ha hajlandóak vagytok áldozni a minőségre, akkor ez a ti helyetek. Itt egy kép az estéről, egyben az első a sok saját közül, ami erre a blogra (meg persze Facebookra, Instagramra - kovacs.bence.ignacz) fel fog kerülni. Igyekszem majd dolgozni a minőségen!

A következő bejegyzést már Groningenből írom majd, úgyhogy ez itt már a tényleges búcsú: vigyázzatok magatokra, vigyázzatok az országra, kövessétek a blogot, aztán nyáron találkozunk! :)

Üdv,
B