Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz leülni, megírni egy bejegyzést. Amikor elkezdtem írni, még „Az első hét” volt a címe, azt átjavítottam „Az első 10 nap”-ra, végül az első két hét történéseit összegző poszt lett belőle – amit már hivatalosan is groningeni lakosként írok.

Az első és legfontosabb: boldog vagyok, nagyon jól érzem magam Groningenben. Sok barátra tettem szert, elkezdtem megismerni a várost, élni a holland egyetemisták életét. Most jön majd az az időszak, amikor az újdonság varázsa elillan, és a szorgalmi időszak szürke hétköznapjait kell minél több tartalommal megtöltenem – terveim vannak, tavasz végére eldől majd mennyit sikerült megvalósítani belőle.

Február 1-én izgatottan indultam el a hostelből a kollégium felé. Tapasztalatból tudom, hogy kulcsfontosságú, hogy hol és kikkel lakik az ember. Hála az égnek sikerült a lehető legjobb szállást választanom: félúton van a Zernike (itt van majdnem minden órám és edzésem) és a belváros között, két percre van egy hatalmas park és egy szupermarket is. Kétfős, hatalmas szobák (Ignácosoknak: majdnem akkora az alapterülete, mint a négyfős lányszobának), plusz galériával – én fel is költöztem oda. 8-10 főre jut egy fürdő és egy konyha, egyetlen negatívum a közösségi hely hiánya, bármilyen összegyűlés/ünneplés/alapozás alkalmával hamar túlzsúfolttá válnak a kis konyhák.

Groningen egy nemzetközi egyetemi város. A teljesség igénye nélkül néhány ország, ahonnan érkeztek a barátaim: Csehország, Írország, Franciaország, Törökország, Spanyolország, Oroszország, Egyiptom, Chile, Dél-Korea, stb. Rengeteg alkalmam van gyakorolni az angolt, remélem sokat fejlődök a szemeszter alatt.

Az egyetem elképesztő. Ebben a negyedévben 2 tantárgyam van (plusz egy, ami átnyúlik a következőre), de már most látom, hogy legalább annyi munkám lesz vele, mint előző félévben a 16-tal összesen – viszont itt legalább azt érzem, hogy van értelme az óráknak, van tanmenet, és valahogy az egész profinak és átgondoltnak tűnik. A kampusz, a légkör, az emberek – tisztára, mint az amerikai filmekben. A kampuszon van egy hatalmas sportkomplexum, 50+ sportági szakosztállyal. Én csatlakoztam a kézilabdásokhoz, a H.V. de Cirkeltijgers játékosa leszek a tavaszi tornák során. Volt lehetőségem, hogy a csapattal egy balatoni strandkézilabda-kupára utazzak június elején, azonban azt a pénzt inkább olyan országokba történő utazásra fogom fordítani, ahol még nem jártam. A Balaton várhat júliusig.

Apropó pénz. Hollandia drága, legalábbis magyar mércével nézve. Fel voltam erre készülve, de volt azért néhány pillanat, amikor szinte beleszédültem a gondolatba, hogy mennyit is költöttem alapvető élelmiszerekre. Az alkohol pedig még drágább. A sör például boltban nagyjából annyiba kerül, mint otthon – csak itt 3-3,3 dl-es kiszerelésben adják. Egy átlag klubban pedig egy pohár sör – mert itt úgy adják, ez az alap űrtartalom: 2-2,5€.

Amit egyből meg kellett tennem, az egy bicikli beszerzése. Itt tényleg a kerékpár az elsőszámú közlekedési eszköz. Mindenhol külön – általában padkával elkerített, és vörös festékkel jelölt – biciklissáv, lámpás kereszteződéseknél külön jelzőlámpa a kerékpárosoknak – hiába a telezöld, még egyszer sem láttam ütközést (és nálam tapasztaltabbak is megerősíthetnek ebben). A kép ma késő délután készült, csúcsidőben még hosszabb a sor - és nem is a legvégén álltam.Egyelőre ennyit Groningenből, hamarosan jelentkezem! :)

Üdv, Bence

U.i.: a negyedik cikkem is kijött a TudományON-on, akit érdekel: A hobbitokról